Változások

nem vesszük őket észre, pedig minden percben ott vannak körülöttünk. akár kapaszkodóként - melyben néha nem kapaszkodunk meg - akár egy biztos támaszként, esetleg egy űr ként. ahova elsüllyedünk. mindenesetre nem kell előlük menekülni. a változások általában jók, vagy jóra fordulhatnak. nem kell világdrámát csinálni belőlük!
kedvesek, vegyétek észre a változásokat, és nyugodt szívvel kapaszkodjatok beléjük :)

la casa de bernarda alba

Ady Endre - Krisztus-kereszt az erdőn

Ady Endre
Krisztus-kereszt az erdőn


Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam
Megemelem a kalapom mélyen.
Ott röpül szánom az éjben.

halálról

Katona Henriett: Öt éves lányom gondolatai a halálról




Halál. Érthetetlen fogalom ez egy óvodás számára. A lányom három és fél éves volt, mikor elmondtuk neki, hogy előző nap meghalt a dédi mamája. Meghallgatott, nyugtázta magában. Semmi érzelmet nem láttam az arcán. Néhány nap múlva azt mesélte a szomszédnak, hogy "Képzeld, dédi mama meghalt, de már jobban van!" Elmosolyodtam a dolgon és félrehívtam.

- Aki meghalt, az nincs többé – magyaráztam neki. – Az a gondolatainkban él tovább!

- De hová lesz? Hol van? – nézett rám értetlenül. Nem tudta felfogni, hová tűnhet egy ember egyik pillanatról a másikra.

- Eltemetik a földbe, a temetőbe – válaszoltam.

Ezt nyugtázta magában. De gondolkodóba ejthette a dolog, mert néhány nappal később egyszer csak váratlanul megszólalt az autóban:

- Tudom, hogy meghalt dédi mama és hogy eltemettük a földbe. De mikor jöhet ki onnan?

Egy évvel később a tévében láttunk egy filmet, amelyben meghalt valaki. A lányom ismét felhozta a témát és dédi mama esetét. Az eltelt hónapok alatt sem felejtette el, ami történt. Azt kérdezte, miért halt meg dédi mama.

- Mert már öreg volt – feleltem.

- És mama meg tata is öreg?

- Nem, ők még fiatalok.

- És Te öreg vagy? - kérdezte.

- Nem, én még nem vagyok öreg.

- De ha öreg leszel, akkor meg fogsz halni?

- Igen, aki megöregszik, az meghal – válaszoltam. – Aki megszületett egyszer, az meghal egyszer, ez az élet rendje.

- Én is meg fogok egyszer halni? – kérdezte könnyes szemmel.

Nekem összeszorult a szívem, de mondtam neki, hogy még majd nagyon, nagyon sokára, mert még fiatal.

Kétségbeesetten rám nézett és azt mondta:

- De én maradni akarok!

Bernarda Alba háza

Spanyol darab, most ezen dolgozunk. Hihetetlenül érdekes elolvasni valamit ezerszer és még egyszer, pedig már érted. Átrágni magad minden szereplő jellemén, azon, hogy mi a feladata. Hiszen ha van neve, és nem csak "szolgáló" akkor van rá ok, amiért az író beleírta a történetbe. Mi a jelentősége a viselkedésének, milyen lehetett a szobája, stílusa, miket szerethetett, hogy nézhetett ki egy naplóbejegyzése, undok volt, kedves, nyílt, zárkózott? Kihez hogyan állt hozzá?
Mindez nagyon fontos. Ha már megvan egy karakter, a legfontosabb az, hogy ÉN, mint megszemélyesítője, mi vagyok BELŐLE, és mi nem, és az hogyan lehetnék ÉN.
Ha megtesz valamit, a lelkiismerete mit súgna neki mégis? Lehet, hogy azt, mint nekem?
Minden darabot valahogy át lehet formálni egy mai helyzetre. Nem véletlenül...
Ebben a darabban Bernarda Alba 5 lányát szinte fogságban tartja. Hogy mért nem jönnek ki a lányok? Háááát, mert ők csúnyák, nekik már nem lesz férjük, ez így már el van ásva kész és pont, ja és még az anyuj sem engedi, ajajj.
Valójában megtehetnék, ott az ajtó, senki nem akadályozná meg őket ebben!
Ez teljesen olyan, hogy tegyük fel, van egy rossz kapcsolat. Mért nem lépünk ki belőle? Ha egyszer kimondjuk, hogy szar? Hmmm? Na látod...
Adela, mint karakter. Izgalmas. Szinte érzem, hogy ez valahogy tényleg én vagyok. Ha csak olvasnám a darabot, s nem tudnám, hogy ezen mi keményen dolgozni fogunk, biztos, hogy Adela (vagy Martirio!-pedig ő tök más...!) szemszögét fogom nézni.
Igen, Martirio teljesen más. Ők, mint karakterek, töltik ki az én részeimet. Kicsit Adela, kicsit Martirio. (EGYÉBKÉNT MARTIRIO, MINT SZÓ, SPANYOLUL VÉRTANÚSÁGOT JELENT!-a magdalena pedig piskótatésztát ... ( ? ) a bernarda azt jelenti, cisztercia, az alba szó pedig hajnalt jelent!)
Van egy szó - adelantado - halandóságot jelent.

Minden apróságba bele kell mászni ilyenkor. Mindenbe!

Radnóti Miklós - A félelmetes angyal

A FÉLELMETES ANGYAL

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

1943. augusztus 4.

Hihetetlen, mennyi mindent tud üzenni egy röpke vers, nem? A költő életéről, gondolatairól, amik bántják, amiért vádolja magát. Beleszövi szerelmét, mindent, mindent belesző, amit érez, gondol, bántja...
Igazából, Radnóti a kedvenc költőm, tőle a Nem tudhatom a kedvenc művem. De amint megismertem ezt a verset, én le voltam nyűgözve. Tanulható. Mondható, érthető.

fogalmak*saját

Nemrégiben egyik barátnőmmel beszélgettem arról, hogy mit jelent a naturalizmus a mai világban. Hogyan jutottunk el a témához? Hmm. Az érdekes!
Minden valaha megírt műből csinálnak egy úgymond "mai" változatot színházban. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem a Nemzetiben játszanák például, mert a Nemzeti az igenis a nemzet színháza legyen. No, ha eljön egy külföldi, és elmegy a Nemzetibe, és ezt látja, hogy mondjuk a klasszikus diótörőnek megy a pornó változata, akkor ő is elkezd gondolkodni. Jók ezek, csak más színházban játszák, vagy másképp mondom: ne minden színházba játszák... De itt van az a fogalom is, hogy "kortárs"! Ez a másik. Mit nevezünk ma kortársnak? Mindenki magában dönti el. De az, hogy egy olyan darabot, ami itt is - és valóban klasszikus - példának: Jancsi és Juliska, amely még ráadásul gyermekeknek is szól...-szóval hogy amit itt "kortársnak" neveznek, az az, hogy Jancsi homosexuális, Juliska pedig prosti lesz, na az végképp nem idevaló.
A kedvencem, ami saját élmény volt:
ODE - verseny. Részt vettünk, mint indulók, és mint nézők is, hiszen egy része a mi iskolánkban volt. Itt egy bizonyos társulat Piroska és a farkassal indult. Kortársnak volt nevezve. Igen szórakoztató volt, Piroska és farkas MSN-en beszélték meg, hogy együtt elmennek ide-oda, majd árnyjátékkal a sex része gyönyörűen be lett mutatva. Óh, és az, ahogyan Piroska az édesanyjával - aki mindennap más pasit visz fel - veszekszik, a tinédzser gondjairól, na az a kedvencem volt. ( ... )
Látszik, hogy már az eredeti történet is teljesen ki van belőle vonva. De mit érdekel ez akárkit is, ha szórakoztató ( !!?? )

Szóval a lényeg, a naturalizmus: aminek nem muszáj, hogy túlzottan természetes legyen. de ott van Örkény István Kenyér című novellája, amely igenis túlzottan van megírva. ebből a dologból jutottunk el ide, a túlzáson van a hangsúly. túlzás, hogy ott, azt játszák. és a naturalizmus, pedig, nem feltétlen kell túlzás legyen...

de ma már az is az.

Hollós Korvin Lajos: Csonka vers (Holt katonák balladája)

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú
volt az első versszak, jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.
Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,
tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

üdvözlet

Szervusztok kedvesek!
Másik blogom ( http://www.klaudiana.blogspot.com/) teljesen én vagyok. Keveredik ez, meg az is benne. Azért hoztam létre most ezt a blogot, hogy megosszak veletek olyan dolgokat is, amelyeket úgy hívunk: Az élet apró örömei. Megyünk, de nem látjuk őket. Vagy csak túlságosan kevés embert foglalkoztatnak. Vagy elég sok embert, de mégsem eleget.
Az éhezőket is várom ide. Akik jól szeretnének lakni, és azokat is, akik nem szeretnének jóllakni, minél többet szeretnének enni. Sokat szeretnének kapni. Várok megjegyzéseket, hozzászólásokat is. Tudom, ez most így soknak hangzik. De egy idő után, úgyérzem, meglesz, amit szeretnék :)
Várjatok türelemmel, amíg felfejlődik egy kicsit ez a blog. Amíg megtöltöm kincsekkel.